Ismerd meg a történetmesélés művészetét
Mai olvasmányunkat kb. 10 perc elolvasni. Olyan fogalmakat lehet bennünk megismerni, mint: hogyan legyen egy történet szép, őszinte és hogyan lesz buli jótékonykodni.
Mindenki szereti a jó történeteket. A történetek és a mesemondás művészete beépült az életünkbe. Így tanulunk, így kapcsolódunk egymáshoz, így álmodunk. Ezek ösztönöznek minket. A történetmesélés a vállalkozói út szerves része.
Scott Harrison, a Charity: Water vezetője, egy mesteri mesélő. Nonprofit szervezete több, mint 25 országban több, mint 30 000 vízügyi projektet fedezett. Stratégiájuk kulcsfontosságú része, hogy teljesen őszinték minden egyes adományozóval. Scott azonban nem a nonprofit világban kezdte.
Egy nap rádöbbent arra, hogy az élete egy olyan történetté vált, amit különösebben nem szeretett.
Scott éltele sokban hasonlított a már bemutatt történetek szereplőinek életéhez. Sok stressz, kevés pihenés, sokszor hajnalig tartó munka. És amikor már nagyon egészségtelennek találta ezt az életet feltette magában a kérdést, hogy:
Oké, és akkor mi lenne, ha kilépnék, és egy évig humanitárius szolgálatot végeznék a szegényeknek?
Eladta a legtöbb holmiját, feladta New York-i lakását, és minden jótékonysági szervezetnél jelentkezni kezdett, ami csak eszébe jutott. És mindegyik elutasította.
Végül, hónapokig tartó elutasítás után egy nonprofit szervezet felajánlotta, hogy felveszi őt. Ezt a nonprofit szervezetet Mercy Shipsnek hívták. Orvosi személyzettel felszerelt hajókat küldenek a fejlődő világba.
Kikötnek a legfontosabb kikötőkben, és emberek ezreinek életét megváltoztató műtéteket hajtanak végre. Scottot bízták meg azzal, hogy dokumentálja erőfeszítéseiket fotókkal.
Én vizuálisan tanulok és vizuálisan kommunikálok, és számomra a "show don't tell" elve érvényesült. A fotóriporter szerepét kaptam, tehát az volt a feladatom, hogy minden beteget dokumentáljak műtét előtt és után, és egy csoport arc- és állcsontsebésszel voltam, akik egy hatalmas, 522 láb hosszú kórházhajón műtöttek.
Megrázó munka volt szembesülni a szükségtelen szenvedés nyers igazságával. De számára felemelő volt látni, hogyan lehet segíteni az embereken. Előjött a mesélő ösztöne, és meg kellett osztania tapasztalatait az otthoniakkal. Izgalmassá vált számára, hogy a hajón készült fotókat mintegy 15 ezer ember követte.
Sokan közben leiratkoztak erről a listáról, de még így is rengeteg együttérző és kíváncsi ember volt a listáján. Ezek az emberek legtöbbször megdöbbenve vették azt észre, hogy a világon még van olyan hely, ahol nem lehet hozzáférni az alapvető egészségügyi ellátásához sem.
Úgy érezte, hogy valamire rábukkant. Így emlékezik vissza:
Már korán megvolt az a pillanat, amikor éreztem, hogy ebből valami nagy dolog lesz. Hogy a fotók olyan módon mozgatják meg az embereket, ahogy a szavak nem. Emlékszem, találkoztam egy 65 éves nővel a bozótosban, akinek ajakhasadása volt, és egész életében étel és víz folyt ki a száján, mert soha nem jutott hozzá egy 200 dolláros műtéthez. Az a kép, ami előtte és azután készült róla, amikor hírességként fogadták vissza a falujába, sokkal többet mond, mintha csak el tudnám mondani ezt a történetet. Az első évben 50 000 fotót készítettem, és csak úgy robbantottam, néhány naponta, minden héten új történettel, egy új előtte és utána sorozattal támadtam a klubom e-mail listáját.
Scott számára ezek a képek igaz, emberi történeteket meséltek el.
Olyan történeteket, amelyek a kétségbeesés és a sötétség helyéről indultak, de olyan igazán boldog feloldást kínáltak, amelynek bárki részese szeretne lenni. A Mercy Shipsnél töltött egy év alatt először találkozott a tiszta vízzel nem rendelkező közösségek gyomorszorító problémájával - és a viszonylag egyszerű megoldással - egyaránt.
A vízválságot először Libériában láttam. Szerencsés voltam, mert a Mercy Ships adott egy kis pénzt egy srácnak, hogy menjen ki és segítsen az embereknek kutakat építeni. Mivel én voltam felelős a dokumentálásért, beültem a Land Roverjébe, és órákig jártam a bozótban, és láttam azt, hogy az emberek milyen vizet isznak - és soha nem láttam még ilyet korábban. Fényképeket készítettem és visszatértem a hajóra, és megosztottam a látottakat az orvosokkal és a sebészekkel, akik azt mondták, hogy ismerik a helyzetet, hiszen a betegségek nagy része a vízzel kapcsolatos.
Sok ember számára ez a kétségbeesés elsöprő pillanata lett volna. Scott viszont első kézből látta a probléma nagyságát. A tiszta vízzel nem rendelkező közösségek hatalmas egészségügyi akadályokkal szembesültek.
Emellett társadalmi és gazdasági kihívásokkal is meg kellett birkózniuk. Ezekben a közösségekben a nők és lányok naponta órákat gyalogoltak, hogy tiszta vízhez jussanak - órákat, amelyeket egyébként az iskolában vagy a munkahelyen tölthettek volna - mindezt a víz miatt.
Scott azonban nem volt hajlandó elfogadni ezt a szörnyű tényt. Számára sokkal hihetőbb - és reménykeltőbb - volt az a történet, hogy a probléma megoldható.
Faluról falura kutakat lehetne ásni, tiszta vizet lehetne találni, és elkerülhető lenne az emberi szenvedés. Úgy gondolta, hogy:
Úgy gondolta, hogy az igazi baj nem a megoldások vagy a nagylelkűség hiánya. A igazi probléma az átláthatóság hiánya. Miközben kitalálta a nonprofit szervezet létrehozásának tervét, barátaitól újra és újra ugyanazt a fásult véleményt hallotta. Sokan úgy voltak vele, hogy „én nem adományozok jótékonysági szervezeteknek, a jótékonysági szervezetek fekete lyukak. Nem tudom, hova menne a pénzem. Nem tudom, mennyi jutna el az emberekhez”.
De olyan vélemények is voltak, akik szerint a: „jótékonysági szervezetek hatástalanok, bürokratikusak, a vezérigazgató valószínűleg csak dollármilliókat akar keresni magának, és Mercedes Benz-zel járkál."
Ez nagyon meglepte, mert mindig azt hitte, hogy Amerika egy nagylelkű ország, és hogy ott laknak a világ legjótékonyabb emberei. Majd a meglepetés átcsapott felismerésbe.
Ahol mások cinizmust láttak, ő lehetőséget
Egy nonprofit szervezetet indított, amelynek célja, hogy tiszta vizet hozzon a világnak, és a cinizmussal szembe szállva nagylelkűségre ösztönözzön.
Scott már bebizonyította, hogy a cinizmust le lehet győzni, még a világ legönzőbb emberei - a New York-i partizók - körében is. Készen állt a nagy dobásra, és ezt egy három lábon álló tervvel akarta elérni.
Elkötelezte magát a teljes, radikális átláthatóság mellett; garantálta, hogy a közadakozás 100%-a közvetlenül a vízügyi projektekre megy; és egy olyan márkát hozott létre, amely olyan igaz történeteket mesél el, amelyekben az emberek vágynak arra, hogy részesei legyenek annak, és megosszák azt másokkal is.
Az egész dolog számomra meghívásos volt, egy igazi nagy buli. Tíz éven keresztül partikat rendeztem, bizonyos értelemben most egy jótékonysági partit akartam rendezni, és úgy gondoltam, hogy az adakozás és a nagylelkűség megváltó, varázslatos dolog. Ha az ember odaadja az idejét, a tehetségét és a pénzét, ahogy én tettem, akkor, ugyanúgy, ahogyan én is megváltást nyertem, más is tehet ugyanígy.
Figyeljük meg, hogyan használja Scott a saját megváltásának történetét arra, hogy mások számára is átélhetővé tegye ezt a hatalmas feladatot.
Az önző hedonistából, aki nyomorultul érezte magát, aki belül rothadt, és tele volt dühvel, egy élettel teli emberré váltam, miközben, fényképeket készítettem, történeteket osztottam meg, és láttam, hogy bejön a pénz, ami hatással van az emberek életére. Teljesen átalakulva tértem vissza a kétéves önkéntes munkám után, és azt akartam, hogy mások is részesüljenek ebben az élményben.
Ezt a pozitív szemléletet tette a Charity alapjává. A történeteket pedig továbbra is fotón keresztül kezdte elmesélni. És nem az ocsmány trutymót akarta bemutatni. Arra törekedett, hogy a szegénység és nyomorúság mellett bemutassa azt is, amit elértek. Olyan képeket közölt, ahol az emberek örvendtek, táncoltak a tiszta víz örömére. Ez lett a mottója.
Ez az, amiről szólunk, mi ezt az életet adó partit biztosítjuk, és van a víz előtt és van a víz után. Akarsz-e részese lenni ennek a megoldásnak?
Ösztönösen megértette, hogy az emberek szenvedélyesebben reagálnak a megoldásokra, mint a problémákra. A problémák felháborodást és bűntudatot ébreszthetnek, de együttérző fáradtságot is kiválthatnak.
A megoldások reményt és motivációt ébresztenek
A megoldások meghívást jelentenek a közös munkára, és arra, hogy úgy érezzük, hogy változtatni tudunk valamin! A kulcs az volt, hogy az emberek igent mondjanak erre a meghívásra. Scott abban látta az alapvető hibát ahogyan a jótékonysági szervezetek ezt a mesélést használták.
Nem mutatták be az élményt, amit az adakozás adhat.
Nick Kristof azt írta egyszer a New York Timesban, hogy az emberek kifinomultabban házalnak a fogkrémmel, mint a világ összes életmentő ügyével. És hol volt a Nike, az Apple, a Virgin? Hol maradtak ezek a fantáziadús, inspiráló jótékonysági szervezetek? Nem csak arról volt szó, hogy nem voltak inspirálóak.
Hanem arról is, hogy alapvető hibát követtek el a célközönségük pszichológiájának megítélésében.
A jótékonysági szervezetek a szégyent és a bűntudatot használják arra, hogy "árujukat értékesítsék". Azonban ez a jótékonysági akció nem adott reményt. Scott egy olyan példát vett, amely a törekvések eladására épített.
Gondolj a Nike-ra, ez volt számomra a legjobb inspiráció. Képzeld el, ha úgy reklámozna, mint sok jótékonysági szervezet és azt mondaná: hé Amerika, kövér vagy, lusta vagy, hülye vagy, kapcsold ki a tévét, tedd el a Doritos-t, menj futni! Először is, nem működne. Másodszor, senki sem akarja viselni azt a pólót. De a Nike nem ezt tette, hanem olyan történeteket mutat be, amelyekben emberek legyőzik a lehetetlen esélyeket, legyőzik a nehézségeket. Azt mondja a nagyság benned van, többre vagy képes! És akkor te is viselni akarod azt a pólót, mert a márka hisz benned. Mi is ugyanezt tettük, hiszünk abban, hogy az emberekben mély együttérzés és nagylelkűség lakozik.
És itt jön be az ösztönző történetmesélés igazi ereje. Mert olyan hurkot hoz létre, amely az emberek megosztási vágyát táplálja. Aztán megnyitják hálózataikat az ügy előtt, és az inspiráló történet terjedni kezd.
A recept így szólna: ahogy ezt megtapasztalják az emberek, az megszabadítja őket az önzéstől, megszabadítja őket a többre való törekvéstől, és talán egyszer az adakozás rabjává válnak. Ez a visszacsatolás, ez a bizonyítási hurok nagyon fontos volt számunkra: inspirálni valakit az adakozásra, majd megmutatni, hogy a pénzük - még ha csak 10 dollár is egy gyerektől- hogyan jutott el a világ minden tájára, és hogyan tett jót.
És ha meg tudod mutatni nekik, akkor létrehozod ezt az erénykörforgást, és ők tovább adakoznak, nemcsak nekünk, hanem másoknak is - véli az alapító Scott Harrison.
Scott és a Charity: Water sokakat inspiráltak arra, hogy csatlakozzanak a bulihoz, hogy tiszta vizet biztosítsanak a közösségeknek szerte a világon. És mindezt úgy tették, hogy az embereket egy lenyűgöző történetbe vonták be - egy olyan történetbe, amely reményt, ambíciót és törekvést ébreszt bennük, és amely 100 százalékban igaz. A jótékonysági szervezet megalapítása Scott saját megváltás iránti igényéből fakadt, de azáltal, hogy megosztotta saját mélyen személyes történetét, és radikálisan átlátható volt, képes volt kapcsolatot teremteni másokkal.
És ezt a történetet az öröm és az együttérzés történetévé változtatta
Ez csak azért működik, mert igaz. Amikor elmondod a történetedet, törekedj ugyanerre az átláthatóságra. És aztán meséld tovább - az emberek egy olyan történet részesei akarnak lenni, amely nem ér véget.
Vállalkozóként sokszor elfelejtjük, hogy a cégen keresztül és az ahhoz tartozó emberek egyik köteléke, az érzelmeink. Vannak olyanok, akik csak számokat látnak és próbálják az érzelmeket kiiktatni, de így is kapcsolataink többsége érzelmi alapokon nyugszik. Legjobban ezeket az érzéseket inspirációval lehet előhívni. Egy nagyobb súlyú baj esetén érdemes kipróbálnod azt, hogy a kollégáidban, alkalmazottjaidban pozitív érzéseket keltessz.
Az, ha megszégyeníted, lealázod az nem fog működni!
Gondoljunk csak vissza a történet első részére.
Amikor az első felismerés éppen az volt, hogy bűntudatot akartak a képek ébreszteni a nézőben.
Nem azt erősítették, hogy ezt jól is lehet csinálni és akkor mindenki nyerni fog.
A mai világban sokkal jobban megtérül a pozitív üzenetek küldése!
A pozitív élmény mindenkinek fontos. Fontos a befektetőknek, fontos a közönségünknek, vásárlóinknak és úgy általában a külvilágnak. Gondoljunk bele abba, ha egyszerűen elmegyünk egy konditerembe és abból úgy jövünk ki, hogy rosszul érezzük magunkat, akkor oda nem fogunk visszavágyni.
Ugyanez igaz egy termékre vagy szolgáltatásra is.
Ha nincs mögötte ott a pozitív élmény, hogy ez jó lett, ez kellemes, akkor nem fogok rá többet vágyni, akkor nem fogom újra akarni azt. Mindebben még az a szép, hogy a történeteket meg lehet osztani, el tudod mesélni.
Ugyanis a pozitív üzenetekre fogékonyabbak vagyunk, jobban szeretjük őket.
A mai gyakorlat:
A történetmesélési készséged csiszolásáról szól. Meglepően trükkös lehet egy meggyőző történetet elmesélni... különösen önmagadról. Úgyhogy lássunk is hozzá ☺
Először is, gondolj a kedvenc könyved, filmed vagy tévésorozatod cselekményére.
Képzeld el, hogyan magyaráznád el ezt a cselekményt egy barátodnak. Koncentrálj három vezérfonalra:
Mi történt? Mi változott? Miért fontos ez?
Megvan? Most vedd elő az okostelefonodat, és nyisd meg a kameraalkalmazást vagy a hangrögzítőt. Vedd fel, ahogyan elmeséled ezt a történetet öt percben vagy annál rövidebb idő alatt. Ne írd le előre!
Miután felvetted, játszd vissza. Állj ellen a késztetésnek, hogy túlságosan kritikus legyél - bár hidd el, nem mindig könnyű meghallgatni a saját hangodat! Ehelyett koncentrálj magára a történetre. Világosan és meggyőzően mesélted el?
Ha nem, próbáld meg újra. Lehet, hogy kell néhány próbálkozás ahhoz, hogy igazán nyugodtnak érezd magad ebben a formátumban.
De még nem vagyunk teljesen készen.
Most ugyanezt a gyakorlatot fogod elvégezni, rögzíted, ahogyan elmesélsz egy ötperces történetet. Csakhogy ezúttal magadról mesélj! Gondolj egy pillanatra a személyes utadra, ami fontos számodra! Lehet ez a vállalkozásod megalapítása, vagy egy alkalom, amikor nehéz döntést kellett hoznod.
Csakúgy, mint korábban is, koncentrálj arra, hogy mi történt, mi változott, és miért fontos ez! És ahogy Scott is mondta, fontos, hogy radikálisan átlátható legyél! Mondd el az igazat a történetedben, minden egyes alkalommal. Ez a mély, személyes őszinteség lesz az, ami meggyőzi a befektetőket, izgatja az ügyfeleket, és mozgósítja a csapatot!
